Pajtizós-Dunázós

Minden évben a nyár legkedvesebb napjai között tartom számon, amikor barátaim hazajönnek Brüsszelből és összefutunk kicsit Budapesten. Mindig akad némi utazgatás, ügyintézés, dunázás, kavicsdobálás, hekk, traccsparti és relax. Nem a fotózás a cél, de egy kis filmes géppel azért mindig “ellopok” pár számomra kedves pillanatot.

Úton hazafelé meglessük a turbinákat a Forgách utcában.

A belga focicsapat fejére veszi a nyertesnek kijáró kupát. Mondjuk így nehezebb közlekedni a lakásban.

A belga focicsapat fejére veszi a nyertesnek kijáró kupát. Mondjuk így nehezebb közlekedni a lakásban.

Csak nem Tréfihez van szerencsém?

Csak nem Tréfihez van szerencsém?

Bemutató a rács rendeltetésszerű használatáról.

Bemutató a rács rendeltetésszerű használatáról.

A Városligetben mik vannak?!

A Városligetben mik vannak?!

Amikor lefele már uncsi.

Amikor lefele már uncsi.

Sietve a Rómainál.

Sietve a Rómainál.

Szellemeskedés a csendes esőben.

Szellemeskedés a csendes esőben.

Kis szellem kísért.

Kis szellem kísért.

Limonádé-bubigyár.

Limonádé-bubigyár.

:)

:)

Megy a hajó a Dunán

"Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány.
Kiabál, trombitál,
De a hajó meg nem áll"

Alexandros keresztelése

Júliusban kis barátom, Alexandros keresztelőjét fotózhattam Görögországban. Mivel korábban Athénban már láttam egy esküvővel egybekötött keresztelést, nagy vonalakban tudtam mire számítsak: hosszú, ugyanakkor pörgős szertartásra, a ceremónia alatt is mászkáló és beszélgető (néha útban lévő) rokonokra, síró főszereplőre. Egyikben sem volt hiba. Én viszont nagyon másként éltem meg, mint a négy éve látott, akkor káosz-élményt nyújtó eseményt. Részben azért, mert ezúttal nem idegen bámészkodóként, hanem aktív résztvevőként lehettem részese a barátaim életében igen fontos mozzanatnak. Mert számomra is ismerősek voltak az Alexnak szóló “titkos” fejbiccentések és játékok, osztozni tudtam a szülők feszültségében és mosolyaiban. Bár a tortúra közben nagyon sajnáltam síró kis barátomat, valahogy sokkal jobban át tudtam érezni, hogy ez itt most nagy dolog. Nem a puccos (és jó meleg :-) ) keresztelőruha, a videós fél templomot bevilágító reflektorai, vagy a szertartást követő pazar lakoma miatt. Inkább azért, mert összegyűlt a család görög és magyar fele, sokszor közös nyelv, közös pont nélkül, de egymásra nyitottan ünnepelték Alexandrost. A figyelem miatt, amellyel unokatesók és kereszttesók fordultak az új kis rokon felé. Nagy dolog, mert barátaim élete néhány hónap alatt felfoghatatlanul megváltozott. Jó volt ott lenni, és velük ünnepelni.